A hetvegerol...
Amikor is Robiek lejottek Dublinbol, es megkerdeztek, megyunk-e veluk kirandulni, vilagito tornyot nezni. Mivelhogy a nagy kalandvagy blokkolta a memoriankat, es teljesseggel elfelejtettuk, hogy Irorszag utal minket, boldogan bologattunk.
Mondanom sem kell, most sem lattuk, amiert mentunk. De azert voltak jo pillanatok, mutatom.
Nyilvanvalo, hogy nem Taft-ot hasznalok. Jesszus.
Pont arra jartunk, ugyhogy visszamentunk a multkori B&B-be. Ez az, amiben most sem csalodtunk. :))
Masnap reggel meg tele pocakkal -es remenyekkel- megindultunk a nyilt oceannak. Hat hogy az milyen f@sza volt!!!!
Ti is lattatok a vilagitotornyot, ugye? Azer`, mer nem figyeltek. Na mutatom meg egyszer. Ott.
A kep kozepen, kisse a hatterben. Mikor rakerdeztem a "kapitanyra" hogy akkor nem nezzuk-e meg, vagy mi, azt mondta, hogy "hat lattad, nem?". Jaj, en kerek elnezest.
De persze elkerte a teljes osszeget. Gyanitom, hogy magyar volt. A pofaja legalabbis megvan hozza.
Innen mar csak egy jo kis kalozvarba vezetett az utunk, ahova mi Fecaval, meg Stellaval mar be sem mentunk, mert hat lattunk eleget aznap. Jobol is megart a sok.
Ugyhogy gubbasztottunk egyet, meg fenykepezgettem, ennyimvan alapon.
( kiffmadar.)
Falatoztunk
aztan repesztettunk haza.
Nem mondom, hogy nem volt benne jo, mert azert nem mindennapos, hogy a delfinekkel uszunk (enyhe tulzassal :D ), meg hogy hegytetorol nezunk naplementet (ez ugy igaz, ahogy mondom). Csakhogyhat a vilagitotorony... Ejj, Irorszag, Irorszag....te kis huncut paraszt...
