Tegnap nagyon megcsapott, hogy mennyire rossz iranyba haladnak az emberek es maga a vilag.
Egyreszt ez a telefon, interenet dolog. Hogy egy percre sem vagyunk kepesek leszakadni rola. Hogy az emberek ugy rendelnek szendvicset, hogy kozben a telefont bujjak. Ilyenkor az jut eszembe, mennyivel tobb szemkontaktus lehetett regen. Mennyivel kozelebb lehettek az emberek egymashoz, mennyivel jobban eszrevettek egymast.
A masik, amit nagyon sajnalok, hogy a kulso szepsegnek ekkora sulya lett, es hogy mennyi penzt es energiat olnek az emberek abba, hogy megfeleljenek az "elvarasoknak". Mindenki szebb akar lenni, senki sem fogadja el sem magat, sem pedig a gyereket olyannak, amilyen. Ha hiba van, azt ki kell javitani, olyan veletlenul sem lehet, hogy a "hibaval" egyutt lesz O MAGA. Vagy hogy a hiba nem is hiba, hanem csak egy jellemzo. Rad, ram jellemzo. Ilyen vagyok en, olyan vagy Te. Es mindenki talal magaban ilyet. Ha nem, akkor keres. Aztan helyrehozza, hogy ugy nezzen ki, mint barki mas. Ugyanakkor ennyire kulonbozoek meg soha nem voltak szerintem az emberek, mint most. Mindenki tokeletes, de mindenki egyeniseg akar lenni. Ezert olyan helyekre tetetnek piercing-et, ahol nekem meg megdorzsoni is faj, es nem azert oltozkodnek ugy, ahogy, mert az tetszik, hanem azert, mert senki mas nem nez ki ugy.
Nekem ez egy kurva nagy fajdalmam, de tenyleg. Mert nem ertem. Beleszulettunk ebbe a testbe, eljunk vele, ha faj valami, valtoztassuk meg, de ne szoljon arrol az eletunk, hogy azon faradozunk, hogy minel szebb es tokeletesebb legyen, mert ez tenyleg csak egy eszkoz. Ez pont olyan, mintha egy szakacs allandoan tisztogatna, fenyesitgetne az edenyeit ahelyett, hogy fozne benne. Nem tudom, mennyire ertheto, de ez a pelda ugrott be.
Fontos, hogy jol erezzuk magunkat a borunkben, vigyazzunk a testunkre, es az is kell, hogy szepnek erezze magat az ember, igen. De ne ez hatarozza mar meg az eletunket, a mindennapjainkat. Es ne kelljen mar senkinek rosszul ereznie magat azert, mert barmilyen szempontbol is mas, mint a tobbiek. Szerintem nagyon elszaladt a a lo ilyen szempontbol (is) a vilagunkkal. A nagyszuleink, szuleink hol torodtek azzal, hogy tokeletesek legyenek? Volt is arra idejuk. Orultek a szepnek, de nem annak eltek. Es emiatt is van honvagyam. Mert otthon szerintem (Pestet leszamitva) ez meg nem terjedt annyira el. Ujfeherton meg sokszor erzem (na nem a fiatalok kozott), hogy az igazi ertekeknek elnek.
Itt sokkal jobban erzem ezt a nyomast. Es utalom, hogy en is neha meregetem magam, elegedetlen vagyok, masokhoz hasonlitom magam ahelyett, hogy azzal foglalkoznek, hogy hogyan lassam meg inkabb a pozitivat; hogy hogyan erzekeltessem a fontosakkal, hogy azok; hogy megismerjem magam, feloldjam a gatlasaimat; fejlesszem, muveljem magam; megtanuljam az emberekben a jot keresni es ugy altalaban: jobb embernek lenni.
Konnyu egy zardaban, ugyanerre torekvo emberek kozott zennek lenni. Ebben a vilagban maga Buddha is hajbeultetesre varna, feltetetett volna egy fogszabalyzot es a legutobbi zsirleszivasarol meselne a baratainak. Ez persze tulzas, es remelem, hogy nem is igaz, mert ha O nem lenne kepes ezeken felulemelkedni, akkor nekem vegkepp semmi eselyem. A lenyeg, hogy ertem, miert vonulnak el ezek az emberek a vilag elol.
Szeretnem, ha tobben latnak meg magukban a szepet es a tokeletlen lenne a tokeletes.