Nem tudom, tudjatok, sejtitek-e, hogy eljuk mi meg ezt a kintletet. Hogy mennyire resze a hetkoznapjainknak a tudat, hogy tavol vagyunk mindenkitol. Hogy megszoktuk, elfogadtuk-e, hogy ez most ilyen egy darabig, ki tudja, meddig, vagy velunk el a gondolat, hogy ez igy nagyon nincs rendjen.
A tobbi kint elo, sot, meg Feca neveben sem nyilatkozhatok, de en hatarozottan az utobbi erzessel elem a mindennapjaimat. Van, hogy konnyebb, hogy a hetkoznapi rutin vagy egy kellemes barati osszejovetel eltereli a figyelmemet.
Aztan jon egy ilyen film, mint a tegnapi Wish I Was Here es felveti a gondolatot: nem fogjuk vajon keservesen, pofatlanul megbanni, hogy kijottunk, es ezt az idot sem a csaladdal toltottuk? Feca szerint, mire az ilyen dolgok merlegelesere kerul a sor, mar reg otthon leszunk es ez csak egy rovig periodusnak fog tunni az eletunkbol. Ezert kell most kielvezni minden percet, mert tenyleg nem fog mar olyan sokaig tartani. Irigylem. Mert en valahogy nem tudtam es nem tudom igy felfogni a dolgot. Bennem az van, hogy uristen, mar kozel harom evet leeltunk a csalad es baratok nelkul ugy, hogy csak evi ketszer lattuk oket. Es igen, hazamegyunk, de mikor? A terv az volt, hogy ezt a Karacsonyt mar otthon toltjuk, vagy legalabbis jovo tavasszal cuccolunk es megyunk haza. De nem igy lett. Vagyis...ki tudja, meg van ket honap, addig barmi megtortenhet :) Azt hittuk, ket ev alatt tudunk annyit sporolni, hogy hazamenjuk es biztos labakon allva uj eletet kezdjunk. De ez nem olyan konnyu, mint amilyennek tunik. Sokan azok kozul, akik nem elik at, tudom, hogy azt mondjak es azt gondoljak, hogy "Dolgozni es sporolni mentetek ki. Lehetne kisebb lakasban elni, lehetne kevesebb mindent csinalni, meghuzni a nadragszijat, es felretenni minden lehetseges fillert (vagyis centet), aztan ket ev mulva jol megrakott zsebbel haza lehetne jonni". Bar ilyen egyszeru lenne. De amikor a tarsadalmi eleted egyenlo a nullaval; amikor nem csinalsz mast, csak dolgozol, hazamesz, eszel, alszol es vissza; amikor nincs kit heti szinten athivni es nincs, aki athivjon akkor, KELL VALAMI, amitol ugy erzed, van eleted. Hogy van ertelmuk a napoknak, van ertelme dolgozni es egyaltalan: felkelni. Be kell ulnod valahova, el kell menned kirandulni, meg ha csak egy napra is, es ami meg fontosabb: olyan helyre kell a munka utan hazamenned, ami ad egy kis nyugalmat, beket. Kiveve, ha zombi vagy. De mi sosem voltunk annyira eltokeltek, hogy a jovobeli lehetseges eredmenyert biztosan felaldozzuk a jelent. Foleg, ha a jelen alatt eveket kell erteni. Szivesen dolgozom 8 napot egy huzamban azert, hogy a kovetkezo heten tobb szabadnapom legyen. De nem fogom eldobni a huszas eveimet azert, hogy 30 felett hazamehessek megtorten 5 millioval es vehessek belole egy autot vagy egy fel lakast. De meg egy egeszert sem.
Senki nem tudja nekem garantalni, hogy ha minden centet felreteszek, akkor gond nelkul le tudok majd telepedni otthon, lesz egy jo munkam, es nyugodt szivvel tudok majd gyereket vallalni. Ezeket az eveket viszont sokkal nehezebbe tenne, es vegervenyesen elvenne tolem. Eltelnenek ugy a huszas eveim, hogy nem voltam egy percig sem boldog, nem lattam semmit a vilagbol, nem eltem egy percet sem csak azert, hogy a jovoben ESETLEG konnyebb legyen.
Hat ezert nem olyan konnyu felretenni... Mi is azt gondoltuk, hogy majd jol kijovunk, dolgozunk, aztan eszre sem vesszuk es mar otthon is vagyunk a jovot megalapozo penzzel a zsebunkben. De higgyetek el, ez sokkal osszetettebb es fajdalmasabb annal. Es most lehet azt mondani, hogy "Akkor ennyi, tudjatok ra, hogy tovabb kell kint maradnotok". De miert? Miert nem lehet az, hogy most pakolom a cuccunkat es minden penzzel, amink van, hazamegyunk, aztan meglatjuk, mi lesz? Miert kell milliokat felretenni ahhoz, hogy lehessen otthon csinalni valamit? Miert kell biztosra menni, miert nem lehet csak megprobalni? Az a baj, hogy meg mindig azt hiszem, hogy ez az en doltesem, es ostorozom magam miatta. Holott nem az en hibam, hogy ket minimalberbol sem lehet Magyarorszagon eltartani egy csaladot. Hogy nem segitik otthon, csak azokat, akiknek mar amugy is van, es hogy "a vallalkozas csak arra jo, hogy megmutasd az allamnak, kitol lehet meg elvenni". Nem en szakitom el magam a csaladomtol, hanem az orszag, ami az otthonom kellene, hogy legyen.
Honvaggyal kevert szomorusaggal fekudtem le tegnap, ma pedig ERRE (Katt!!) a cikkre keltem.
Mar vagy 10 percre itt ulok es azon gondolkodom, hogy kommentaljam ezt az irast...de annyi jut eszembe, hogy ha megeltem volna a sotet kozepkort, most nagyon deja vu-m lenne.. Irorszag mar kezd kilabalni a gazdasai valsabol....en pedig bizakodoan varom, hogy Magyarorszag kovesse, es az elsok kozt lehessunk, akik bizalmat szavazva neki, szedhessuk a satorfankat, es mindent megkoszonve az ireknek hazamehessunk, vegleg.
Addig is puszi. Ja es: Karacsonykor talalkozunk! ;) <3
