Áááááá!!!
Elképesztő, egy gyerek mennyire más perspektívába tudja helyezni a dolgokat. Kicsivel több, mint 8 hónapja akár minden nap ülhettem volna itt, egy kávézóban a laptopommal, iszogathattam volna a teámat és ehettem volna a muffinomat, ami mindig gyorsabban lecsusszan, mint a tea. De akkor ezt untam volna. Minden porcikámmal Olira fókuszáltam, őt vártam. Most viszont, hogy itt van és megtanultam, milyen az, amikor TÉNYLEG minden pocikámmal az övé vagyok... Hát ez a stopperrel mért (köszfeca) 1 óra maga az álom.
Olyan izgalommal, annyi erővel és szeretettel vártam ezt a babát, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy kifoghat rajtam. De hát akkor még nem tudtam, hogy egy Olit fogok szülni. :D Imádom. Kezdődött ott, hogy nem akart kiságyban aludni. Sem éjjel, sem nappal. És máshová letéve sem. Vagyis éjszaka, mikor már mélyen elaludt (1-másfél óra után), akkor betettük magunk közé egy pelenkázó szivacsra, -hogy Feca ne betegedjen bele a gondolatba, hogy esetleg ráfekszik-, de nappal reggeltől estig rajtam. Hárommillió kép bizonyítja. Sétálni felkötve, pisilni...már őszintén meg nem mondom, hogy. De azt tudom, hogy hálát adtam neki a naplóban, amit írok, amiért kibírta azt a két percet, míg elszaladtam a WC-re. Akkor sírt először könnyel, mikor letettem 3 percre, hogy gyorsan összepakoljak kicsit, mert a lakás vállalhatatlan volt, még önmagam előtt is. Abban az időben nem nagyon fogadtunk vendégeket. Okkal.
Szóval ilyen kis matricatermészetű volt ez a babamanó, de nem, nem hagytam, hogy a "nekem-ez-így-nem-olyan-kényelmes" erősebb legyen annál, hogy azt tegyem, ami neki a legjobb. Velem volt 9 hónapig, érthető, hogy nem akarja, hogy másként legyen azután sem, hogy erőszakkal kirángatták belőlem (a császár szépségei), úgyhogy az első pár hónap (7, hogy pontos legyek) ennek jegyében telt.
De most, hogy elkezdett 8 hónaposan mászni, minden megváltozott. Csavarog erre-arra, pakolgat, vezetékeket nyalogat, imádom. Persze a 7 hónap megtette a hatását, hiába lenne el sokáig magában, mindig odamegyek, megölelgetem, megpuszilgatom: most rajtam a sor, hiába akarja csinálni a dolgát, le sem fog tudni vakarni magáról. :P Nem, dehogy.
Na és hát ezzel jár az is, hogy itt ülök EGYEDÜL,teát iszom és élvezem, hogy anélkül írogathatok, hogy egy kis mancs olyan beállításokat eszközölne a laptopon, amikről nem is tudtam. Mondanivalóm pedig jelenleg annyi, hogy örülök, hogy itt vagyok és hogy reményeim szerint a jövőben gyakrabban hallhattok majd felőlem ilyen formában is. Mert ha Oli előtt nem találtam rá alkalmat, hogy írjak, most majd biztos fogok. Biztos.
Most írt Feca, hogy Oli ébren. Képet is küldött. (édesistenemhogykellbeilleszteni)
Ah, sikerült. Bár értékes perceket vesztegettem el. De megérte. Annyira édesek. Megyekishazafele :)
Ti meg ha mégegyszer megírjátok privát üzenetben, hogy tavasz van otthon (itt 1 fok), akkor...na. Tudjátok. Be vagyok még kicsit rozsdásodva. Legközelebb hátha elő tudok rukkolni valami frappánssal. Vagy nem, legközelebb legyen inkább tavasz. Ti meg akkor azzal jöttök majd, hogy otthon nyár van, mi? Makik vagytok.
Élvezzétek, aztán ne írjatok, hanem akkor inkább képeket küldjetek virágról, napsütésről, boldogságról!
Sok-sok puszi és ölelés
mÁgnes
(1 óra és 10 perc volt, nekem pedig már hiányoznak. Ha van lehetősége az embernek kettőt hátralépni és kívülről szemlélni a dolgokat, akkor látja igazán, hogy milyen jóságban fürdik minden nap)
