Van, hogy csak ülök és vigyorgok. Azon, hogy itt van. Hogy már nagyobb, mint egy banán és minden bizonnyal  erősebb is. 

Nem csodálom, hogy az első terhesség után újra és újra át akarják ezt élni a nők. Mert elképesztő. Ahogy nő, ahogy jelez, reagál dolgokra. Megnyugszik, ha simogatom, rúg, ha csacsogok hozzá. Hogy itt nő bennem. Itt van, mert mi úgy szerettük volna, hogy itt legyen és még nem is ismerjük, de már szeretjük. Nagyon. Elolvadunk tőle már akkor is, ha csak rúg egyet, és mikor az ultrahangon láttuk ásítani és a szemét dörzsölni, az egy olyan felfoghatatlan élmény volt, amit nagyon sajnálok, hogy nem lehet rögzíteni semmilyen formában, mert nem gyakran érez olyat az ember. Meghatottság, csodálat, rajongás és lenyűgözöttség keveréke. Hogy a mi babánk ilyet csinál. Hogy Ági és Feca 9 év után egy új életet hoz létre és a történetük így folytatódik, vagy kerekedik ki. Benne. Vele. Annyi minden történt ennyi idő alatt és olyan tökéletes és egyértelmű kiteljesedése ez a dolgoknak. Örülök, hogy eddig vártunk. Éltünk egymásnak és most már annyira kész vagyunk Rá, hogy nem érzem úgy, hogy bármit is elvenne majd tőlünk, hogy lenne bármi, ami fontos és nem marad majd időnk rá. Mert amit akartunk, azt megcsináltuk, amit meg nem, azt lehet mellette is. Vele. Sőt, úgy lesz igazán jó. 

Persze vannak itt ilyen gyakorlati kérdések, mint hogy hová tesszük a kiságyat, mert nincs hely. Meg hogy hova viszem levegőzni, mert a francia erkélyre nem akaszthatom ki, bár ennek még utána kell olvasnom ;) De ezek a dolgok előbb-utóbb úgyis megoldódnak. Mert teszünk róla, hogy megoldódjanak. A lényeg, hogy nagyon várjuk, sőt, már most nagyon örülök, hogy itt van. Beszélünk hozzá, táncolok vele, simogatjuk, nevetünk rajta, jókat eszem "neki", harmóniában és szeretetben cseperedik, a melegről nem is beszélve. Jó elképzelni, mikor esőben és szélben megyek dolgozni, hogy ő biztonságban, kényelmesen jakuzzizik  :) Jó vigyázni rá. 

És szívesen koccintanék néha, szívnék bele a vízipipába, ennék egy jó kis májkrémes kenyeret, edzenék egy olyat, hogy utána két napig sírva járjak vagy fürdenék olyan forró vízben, hogy aztán lefolyjon a bőröm. És fogok is. De most nem annak van itt az ideje. Hanem valami sokkal jobbnak. Amit borzasztóan fogok hiányolni, ha egyszer vége lesz. Úgyhogy kiélvezem minden percét, mert ami most történik.....az valami elképesztő.