Ma a buszmegállóban kuncogtunk, viháncoltunk és ránk szólt egy papa, hogy nyugi van, aztán még kaptunk egy "rohadt külföldiek"-et is.
Feca nagyon felháborodott, de engem különösebben nem hatott meg. Nem azért, mert gyakran találkozom ilyennel, hanem, mert ugy gondolom, egy igen előítéletes országból jöttem, ahol ennél sokkal durvábbak történnek az elfogadás hiányából fakadóan, és én ezzel szemben most egy olyan helyen vagyok, ahol igennel szavaztak a melegek házasságára. A nagytöbbség nem olyan, mint Mr Náci, sőt, mint otthon, itt sincs szerintem olyan ember, akinek egy rokona vagy barátja ne ment volna már ki Angliába, Ausztráliába vagy Amerikába dolgozni. Ők is pontosan tudják, hogy milyen "rohadt külföldinek" lenni.
Ezért is lehet, hogy 3 év alatt most először történt ilyen. Vagyis a Subway-ben egyszer egy részeg lelengyelpicsázott (amire csak annyit mondtam, hogy nem vagyok lengyel. A picsa már más kérdés), viszont őt nem számítom bele. Az emberekbe. Meg hát végülis tényleg rohadjak meg, amiért nem akartam ingyen cuccokat adni neki. Pedig olyan szépen kért, fene azt a lengyel pofámat.
Kicsit megkérgesedtem, az is igaz. 3 éve még sírtam volna egy ilyen után és 3 napig fogalmaztam volna egy bejegyzést arról, hogy mégis mit keresek itt és hogy otthon így soha nem bánnának velem. De talán nem is kérgesedés, csak "józanésznövesztés" ment végbe. Meg jobban belátom, hogy az éremnek mindig két oldala van. És ha tudnám a történetét, lehet, hogy még ennyire sem esett volna rosszul a dolog. Ki tudja, milyen tapasztalatai voltak, talán véletlenül pont külföldiekkel. KI tudja, milyen élete van. Lehet, sőt valószínű, hogy nemcsak a külföldieket utálja, hanem a melegeket, a feketéket, a zsidókat, a kövéreket, a politikusokat, általában mindenkit, aki jókedvű, az esőt, a napsütést és a vasárnapot, mert akkor a mise miatt nem lehet alkoholt venni, és egyébként ism hol van már az a ROHADT busz a ROHADT életbe, stb..
Szóval nem rólunk és nem nekünk szól ez. Nem minket minősít, hanem őt. Róla mond el mindent. Úgyhogy ha valakit sajnálni kell ebben a történetben, akkor az ő. Lehet, hogy én vagyok naiv, de akkor is úgy gondolom, hogy ez egy elfogadó ország elfogadó emberekkel. A kivétel pedig csak erősíti a szabályt.