Keves dolog tud ugy kihozni a sodrombol, mint a kulfoldi magyarok.
Otthon is sokan ilyenek, de idekint azt hinne az ember, hogy kedvesen nyitnak egymas fele, ott segitenek, ahol tudnak, mert hat MAGYAROK vagyunk, az eg szerelmere, fogjunk ossze. Nem, nalunk a magyarsag azt jelenti, hogy ott kezdjuk ki egymast, ahol tudjuk. Kedvessegre bunkosaggal reagalunk, segitsegkeresre kioktatassal es pesszimista hozzaallassal, aztan meg fel vagyunk haborodva, ha valaki megjegyzi, hogy mi lenne, ha nem lenne minden hozzaszolas ilyen negativ, vagy akinek csak ennyije van, ne szoljon hozza a bejegyzeshez.
Es sajnos most nemcsak a cork-i magyarokrol beszelek, mert megneztem multkor a muncheni magyarok oldalat is, es sajnalattal kevert meglepodessel tudatosult bennem, hogy a magyarok mindenhol magyarok. Kutyabol nem lesz szalonna, magyarbol meg segitokesz optimista. Faj orulni mas oromenek, faj megbiztatni egy kicsit, mert kikezdeni, nekiesni, szamonkerni inkabb vall rank, aztan csak azert, mert mashol elunk, nehogy mar kiforduljunk onmagunkbol.
Szomoruan es kicsit szegyenkezve mondom el, hogy most mar, ha magyar szot hallunk, inkabb meghuzzuk magunkat. Nem kezdemenyezunk, nem nyitunk, nem bizunk.
Csalodott vagyok es nagyon duhos. Hogy minden masodik corki magyarok bejegyzes alatt nem is vita, hanem kulturalatlan frocsoges van, es egy ido utan mar nem is arra megy ki a dolog, hogy segitsenek a kerdezonek, hanem, hogy ki tud gyorsabban belekotni a masikba.Vagy hogy egy irekrol alkotott pozitiv velemenyre olyan valasz erkezik, hogy "Figyu, tamadjanak meg teged es a neked fontosakat ok nelkul ilyenek. Utana nyiltakozz maskepp. Rendben?"
Hol elunk? Irorszagon belul letrehoztak egy kis Magyarorszagot. Csak gazdagabbak lettek, de okosabbak, boldogabbak nem. Attol tartok, ha hirtelen magyar kezre kerulne Irorszag, a gazdasagi helyzetevel, elhelyezkedesevel, minden elonyevel egyutt, nem kellene sok ido, es az emberek lehuznak magyar szintre ezt a helyet is. Sajnos azt hiszem, nem veletlenul tart ott az orszagunk, ahol. Nem istenitem az ireket, felrertes ne essek, de tenyleg ugy gondolom, hogy a pozitiv hozzaallas mar fel siker. Arrol nem is beszelve, mennyit lendit egyetlen kedves szo az ember napjan. Ha a magyarokba az eszuk es talalekonysaguk melle egy kis joindulat is szorulna, meghodithatnak a vilagot. Nem sok kell. Csak hogy mosolyogjunk a vevore/eladora, es kivanjunk szep napot.
Hogy ha valaki elhagy valamit, adjuk vissza, es ne azert, mert varunk valamit cserebe, hanem, mert nem a mienk...
Hogy a buszsofor kinyissa az ajtot az utolso utani masodpercben is
Hogy a penztaros ne kapcsolja ki a mikrofont es szidja "csendben" a vasarlot, aki csak jegyet kert.
Hogy ha egy baratunkkal jo tortenik, oruljunk vele, ne pedig azt nezzuk, hogy nekunk miert nincs. Nekunk is van, csak mas. Attol nekem nem lesz tobb, hogy sajnalom a masiktol.
Es attol, hogy a szomszed tehene is megdoglik, az enyem majd feltamad? Nem.
Egy kis elozekenyseg, turelem, viszonzatlan jotett, tobb nem is kell...ene.
Tudom, hogy nem mindenki megkeseredett es negativ otthon sem. De 10 magyarbol 5 igen. Kint pedig 10-bol 8. Szemelyes tapasztalataim szerint. Es nagyon nehez mindennap azzal szembesulni, hogy ha egy magyarral talalkozol, nem megorultok egymasnak, hanem mindketten megtartjatok a tavolsagot, mert tudjatok, hogy nem bizhattok. Hogy annak ido kell.
Ezert is tartott olyan sokaig itt beilleszkedni, es ezert is vagyunk olyan halasak Barbaraeknak, Adrieknak, Ildieknek es Valikanak. Mert miattuk elheto ez az irorszagi elet, es ok tartjak fenn a magyarsagba vetett hitunket :) Otthoni baratok, ettol nem lesztek kevesebbek, csak remelhetoleg nyugodtabbak, hogy mi, a legjobb barataitok :D, nem szenvedunk mar annyira, mint 3 eve, mikor kijottunk.
A tobbi itteni magyartol pedig, akik felloknek egy papot, egymas karat kivanjak, mindenkinel jobban tudnak mindent, irigyek a masera, es ott tesznek keresztbe, ahol tudnak, azt kerem, tanuljanak meg vegre ugy viselkedni, hogy buszkek lehessunk a magyarsagunkra. Nemcsak a gulyasra, a vizslara, a golyostollra, a gyufara meg a rubik kockara, hanem arra, akik, amik vagyunk.