Tralalla, megjott Barbapapaaa!
Megerkeztem. Eddig tartott, mig felocsudtam. Az utobbi egy hetet ugy toltottem, mint egy zombi. A visszauton a vonaton meg olyan szomoru voltam, hogy ket zsepi kozott erosen eltunodtem azon, bele lehet-e ebbe pusztulni. Aztan valahogy ott elzarodott bennem valami, nem sirtam mar a gepen es itt sem. A szomorusag helyett valami ormotlan nagy letargia lett rajtam urra. Nem nagyon voltak sem erzeseim, sem gondolataim ugy...semmivel kapcsolatban. Ha tehettem volna, az utobbi egy hetet egy helyben ulve, magam ele bamulva toltottem volna. Persze ezt nem lehetett, ugyhogy mentem, csinaltam a dolgom, de valahogy nem jutott el hozzam semmi. Nem tudom, hogy irhatnam le ezt az allapotot, tenyleg egy zombinak ereztem magam. Nem volt kedvem beszelni, es nem is nagyon tudtam. Masokat szivesen hallgattam, de egyszeruen nem voltak gondolataim, amiket valaszkent adhattam volna, es ha akadt is egy-ketto, nehezemre esett megszolalni.
Na es ennyit az idorendrol. ;)
Nem kezdem el ecsetelni, hogy milyen volt a hazaut, egyreszt, mert mar megtettem, masreszt, mert nem szeretem ismetelni magam. Arrol nem is beszelve, hogy mar megirtam. :))
Oszinten szolva fogalmam sincs, hogy mit akarok itt most. Csak el akarom mondani, hogy megint mennyire elkepeszteon fantasztikus volt veletek minden nap, perc, beszelgetes, koccintas, osszenevetes.. Leirhatatlan az a biztonsag-erzet, amit az ad, hogy a kozeletekben vagyok. Hogy ismerlek Titeket, tudom, mit (!! :D) es miert mondtok, es veletek olyan konnyu es szorakoztato, vidam es megnyugtato. Igen, azt hiszem, ez a szo jellemzi legjobban ezt a ket hetet: nyugalom. Mert annak ellenere, hogy az elso hetet megint vegigrohantuk (Feca mindkettot), bennem volt az beke, hogy "itthon vagyok". Vagy inkabb "megerkeztem". Epp ezert volt olyan nehez es ertelmetlen az, hogy vissza kellett jonnunk.
Meg az idojaras is a baratunk volt, mint ahogy azt az elozo bejegyzesben irtam, mert az osznel nincs hangulatosabb evszak. Megis benne volt nyar jo resze: a cseresznye es az ujszulott borso, aminek nem is volt ideje megnoni, mert Szonjaval pulcsiban (!) kimentunk es leszedegettuk a "pont-jo-mert-meg-nem-nagy-de-mar-edes"-eket. :)
(Ha most ez egy chat lenne, mar nagyon idegesek lennetek, mert mar vagy 10 perce itt ulok a gep felett es jegkremet falok annak tiszteletere, hogy mar elmult 11 ora es szeretnem leadni az otthon felszedett 360 kilot. Ne itelkezzetek, smarties-os, ugyhogy az vesse ram az elso kovet, aki nyugodtan tudott volna ulni fel meterre tole. Elfogyott, ennyi volt. Meg sem tortent.)
Sajnos sok mindenre megint nem kerult sor azok kozul, amiket terveztunk, de valamit azert a kovetkezo alkalomra is hagyni kell. Mar belattuk Fecaval, hogy kar konkret terveket kigondolni. Ugyhogy varjuk az otleteket Karacsonyra. :) Persze, hogy nem lehet nem-abrandozni. Mi marad akkor nekunk? Meg ha nem is csinaljuk meg, maga a gondolat is jo erzessel tolt el, amig itt vagyunk, ugyhogy mar csak azert is megeri.
Nagyon feltoltott amugy ez a ket het. Nem is fizikailag, hanem inkabb lelkileg. Mert, keremszepen, voltam en mindenhol, csinaltam, ettem (es ittam...) en mindent, talalkoztam mindenkivel mindenhol, ugyhogy nem biztam a veletlenre, hogy erzelmileg feltankolva jojjek vissza. Illusztralom, varjal!
Voltam a kornyek legjobb fodraszanal (koszi, Anita ;) ), aztan meg Szonja is kezelesbe vett
Aztan rajzoltunk
Meg, ahogy mondtam, borsot ettunk, es kozben ott volt a macska
Napoztam, nem is egyszer, hanem KETSZER. Ahol szinten ott volt a macska..
Hintaztam
es gyonyorkodtem, amikor kekszemu, legnagyobb halandzsas :) Barni hintazott
Hallgattam, ahogy illatos Rozi szuszog
es elolvadtam, mikor "nem-is-hiszem-el-hogy-ilyen-cuki-vagy" Zozitol kaptam egy ilyen mosolyt.
Volt egy viharom es tobb ilyen felhom :)
Kozben meg ettunk, ittunk ezt-azt :)
NYAMI!
Neeem, ezt nem en ittam, csak talaltam ott es gyorsan, a fenykep kedveert felkaptam
En csak ilyet szoktam
Anyu pedig kozben ezen szorgoskodott. Bizony, osszekalocsaizott nekem egy polot! :) Koszi!!
A latszat ellenere nem nott a kezemhez a fenykepezo, ugyhogy nagyon sok pillanat van, amit nem tudtam elbarmolni azzal, hogy fokuszalok, meg beallitast keresek. Ugyhogy azokat magamban tartogatom, sertetlenul.
Koszonjunk ezt a ket het szintiszta energiabombat, amivel mar talan kihuzzuk Karacsonyig! Jo volt veletek, 6 honap mulva innen folytatjuk! Addig is nezzetek fel ide neha, hogy megtudjatok, sikerult-e jegkrem evessel lefogynom. ;)
Puszioleles
Agi