...ÉS MEGYÜNK HAZA!!!!!! :)

El sem tudjátok képzelni. Már minden lehetséges módon visszaszámolok a fejemben...Már csak két beosztást kapok, már csak annyi idő, mint amennyit otthon fogunk tölteni, már nem sokára el kell kezdenünk kienni a fagyóból a dolgokat, hogy majd leengedhessük, stb..

Emiatt a nagy várakozás miatt szoktam is arra gondolni, hogy mi van, ha nem lesz olyan jó, mint hiszem. De ez mindig csak egy másodperc, mert a következő pillanatban eszembe jut, hogy még önmagában az is élmény lesz, ha a szobámban kelhetek fel, kimehetek a konyhába, tornázhatok ugrálva, mert senkit sem zavarok alul, és ha egy kis levegőre vágyom, csak kimegyek az udvarra és játszom a kutyákkal. Az állatok is úgy hiányoznak. Persze, persze, van itt is elég...főleg, ha még rá is isznak.. De igazi állatokkal nem nagyon volt kapcsolatunk az utóbbi 9 hónapban és nem gondolná az ember, hogy ennyire megérzi a hiányukat.

A másik ilyen az autó. Nemcsak, hogy nem vezettem, mióta kijöttünk, de Húsvét óta nem is ültem egyben sem. Csak buszon. Úgyhogy már azt is nagyon várom. Na ezért mondom, hogy ha még az ilyen dolgok is élményt fognak jelenteni, akkor nagyon jó kis 3 hét lesz, benne VELETEK! Elmegyünk majd hozzátok vagy beülünk valahová egy forró csokira (Fecának ez sör), sétálunk a forgatagban, megnézünk egy filmet vagy akármi. De ott. És nem skype-on.

Tényleg nem tudom, hogy milyen hatást vált majd ki belőlem az "otthonlevetel" :), ezért előre is elnézést kérek, hogy ha túl sokat ölelgetnék-puszilgatnék. Alapvetően nem vagyok ilyen, de most csak képzeljétek el, hogy mennyire hiányzom nektek :), és azt szorozzátok meg vagy 50-nel, mert nekem ennyi ember hiányzik. A Ti életetekből csak egy valaki lépett ki, az enyémből mindenki. Na persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nekem rosszabb...de azért mégis. :)

MInél több mindent csinál az ember -közben mindjárt hányok a kávétól-, annál hosszabbnak érzi a napot. Úgyhogy nagyon sok mindent szeretnék otthon csinálni, hogy ne repüljön el ez a 3 hét, hanem, mikor visszajövök, úgy érezzem, hogy annyi minden történt, mintha 6 hónapig lettem volna otthon.

Hogy mit várok még nagyon? Hát azt, amit otthon ilyenkor már réééges-rég csinálni szoktam: bámulni ki az ablakon, hogy esik-e már a hó. Mindig valami sötét felületre nézek odakinn, mert olyankor, ha 1 árva kósza hópihe is lehullik, akkor azt tutira meglátom. Úgyhogy,ha vendégségbe megyek hozzátok, nekem az ablak mellett terítsetek! :)

Itt hiába is bámulok, tudom, hogy nem lesz semmi. Múltkor,mikor az óceánparton sétáltunk, azon gondolkodtam, milyen jó lehet itt felnőni. Úgy lefeküdni, hogy az óceán zúgását hallod és ide kijönni suli után, játszani a kutyával, szaladgálni a porban. Aztán eszembe jutott, hogy "De nekik nincs havuk!". Pedig az milyen élmény, milyen hangulat! Nem cserélném el a gyerekkoromat egy ilyen óceánparti gyerekével. Mert lehet, hogy a winter wonderland-ben van műhó (pff), vagy el is utazhatnak, hogy lássanak egy kis fehérséget, de az teljesen más, mint mikor reggel felkelsz, felhúzod a redőnyt és saját udvarotok (amit tudod, hogy néz ki tavasszal, nyáron és ősszel is), csupa hó, ÉS MÉG MINDIG ESIK!

Na jó, azt hiszem, ezt a témát kiveséztük. Nem, mintha nem tudnék még többet beszélni erről, de inkább majd személyesen. :)

Készülök, mert vár a munka, amiről nem is írtam egy szót sem, pedig akartam.

Na, majd legközelebb. Vagy személyesen. :))))