Most beszeltem Ancsaval skype-on, egy parhetes bebi es egy 22 honapos "nagykislany" boldog es kimerult anyukajaval. Es azert annak tukreben, amiket o meselt,hogy hogyan telnek a napjai, hogy 20 perc alatt tobb minden tortenik vele, mint velem egesz heten, eleg vicces elolvasni az elozo bejegyzesemet. Az o helyeben rezzenestelen arccal felallnek a geptol es azt gondolnam: Oh, Agi.. Talalj egy hobbit, konyorgom. Az emberiseg erdekeben
.
Van hobbim, csak elromlott, ugyhogy szervizelik. De amugy az sem ment meg a beteges tulagyalastol, mivel olyan rohadt unalmas itt minden, hogy masra nagyon nincs lehetoseg. Kinottunk mar abbol, hogy belevessuk magunkat az ejszakaba, aztan hadd szoljon, johet, aki akar, mindenki barat.
Az ejszakaba baratokkal menni jo, nem pedig ott "felszedni" oket.
Mindenesetre elegge arcon vagott a valosag most ezzel a skype-pal.
Azt hiszem, Fecam, most eljuk kapcsolatunk legnehezebb honapjait. Mert olyan szinten el vagyunk zarva a vilagtol, hogy meg egy gumiszobaban is nagyobb a tarsadalmi elet. Es, bar ketten nagyon jol megvagyunk, es annyira osszecsiszolodtunk, hogy ez mar muveszet, az eletunk romokban hever, mert en csak Agi vagyok, Feca baratnoje, Te meg Feca, Agi baratja. Nem vagyunk masok, nem vagyunk senkinek a testvere, nagybatyja, nagynenje, haverja, ivocimboraja, sot, Te meg rosszabb helyzetben vagy, mert meg csak a munkatarsa sem vagy senkinek igy, hogy ejszaka dolgozol, egyedul. Ezt az egy szerepet tudjuk megelni, es mi sem bizonyitja jobban az egymasnak teremtettsegunket, mint hogy nem szedtuk szet egymast ebben a nagy osszezartsagban, hanem tamaszai voltunk, vagyunk a masiknak.
Viszont ezen a helyzeten mielobb valtoztatni kell, mert szerintem az ilyen ingerszegeny elet elobb-utobb megorjiti az embert, abban pedig nem vagyok biztos, hogy az erre fentartott helyen egy szobaba kerulnenk.
n
