de a halogatásba még nem halt bele senki, nemdebár?!
Az enyém olyan messze van már, ráadásul az Ágié is érkezik, én meg még nem is írtam a születésnapomról.
Volt, nem igazán mozgatott ez most. A 31 mégsem olyan izgalmas, vagy érdekes, mint a 30. Az csak még egy, a következő érdekes a 40 lesz, az meg az új 30, szóval ez a 10 év most szinte nincs is, ingyen vagyok 10 évet két 30 között. Érted. Nem?
Szóval nyilván dolgoztam a jeles napon, ezért kicsit később tartottuk meg. Persze aznap is leesett egy torta, meg képeslap, meg pár puszi.
Aztán kedden, amikor már mindketten szabadok voltunk, jöhetett az ünneplés. Ági befizetett egy thai-masszázsra, mert már nagyon régóta fáj a vállam, és hátha kicsit rendbehozná. Szóval neten kinézett egy elég jó stúdiót. Kaptunk is időpontot, nekem már csak ida kellett illegni, befeküdni a thai csajok közé, és hagyni, hogy kimasszírozzák az összes izomgörcsöt szerencsétlen testemből. Vártam is nagyon, bár kicsit tartottam is a dologtól. Nem ismerem a tájmasszázsetikettet, nem tudom, melyik mozdulat jelenti azt példáúl, hogy bumbumfinish kövezkezik, kacsintson kedves páciens, ha kéri, pattanjon fel, ha nem.
Megtaláltuk a stúdiót, ami egy kicsit ...most itt elgondolkodtam, hogy mondjam, hogy jó legyen? Mert Ágit bántja a dolog, hogy ő már a belépés pillanatában keservesen nézett rám, mint a gyerekek az első citrom után. De nekem meg pont ez tetszik benne, hogy megint nem mehetett azért úgy a dolog, ahogy amúgy, és egyátalán egy bárkinek menne. Szóval a hely, mert stúdiónak azért nem nevezném, de szalonnak sem, szóval a hely, az egy lakás volt, szegény thai csaj gondolom előléptette a kisszobát. Valahol kezdeni kell, nem azt mondom, biztos nem olcsó egy ilyet összehozni. Vagyis olyat összehozni nem olcsó, ilyet meg de. A takarítás sem kerül pénzbe, vagy legalábbis kis befektetéssel elég sokáig tisztán lehet tartani egy lakást.
Nem baj, ha már itt vagyok, végigcsinálom, betessékelt a kisszobába (stúdióba), mondta, hogy vetkőzzek. Ha, de nekem csak vállmasszázs lesz. Nem baj, a nadrággombom nehogy zavarjon a relaxban, mondja. Még egy törcsit is kaptam, hogy magamra teríthessem, ha szemérmes lennék. Az is vagyok, az alsót azért fenn hagytam. (most, hogy visszagondolok, talán ez volt a jel, mert) Amikor visszajött, persze az első dolga az volt, hogy meglebegtette a törcsit, gondolom lecsekkolta, hogy puccos vagyok-e. (szóval, ha nincs rajtam gatyó, lehet, hogy kapok hepifinist? ennek utána fogok olvasni.) A masszázs amúgy nem volt rossz, bár kicsit jobban feszengtem relaxáció közben, mint bármikor máskor. Jól átdörzsölt, még a kedves kis pogácsa seggemet is, amihez azért mégis, hogy jön? A végén megcsontkovácsolt, amitől még mosta is fáj a vállam, nem vicc. Szóval a fájdalommulasztásos ajándék vége három hét masszív fájdalom lett.
Ági szerint ez rossz, szerintem meg van min röhögni, most mégis mit írnék, ha minden pöpecül egy? Bementem, megmaszírozott, jó volt, ennyi,
Be kell látnunk, hogy nekünk nem mennek ezek a dolgok, lehet, hogy túl sok Jóbarátokot néztünk, vagy csak félresikerültünk, de pl a múltkor elmentünk bicajozni Black Rock-hoz. Épp nyitva találtuk az obszervatóriumot, gondoltuk, nézzünk csillagokat. Pont volt is egy turnus pár percen belül, bementünk, vettünk két jegyet, senki egy szót sem szólt volna... hogy ez egy gyerekelőadás. Bemásztunk egy pici sátorba, ahol egy nagyon tenyérbemászóan kedves csaj elindított két nagyon rossz 5-5 perces videót a semmiről. Az ötévesek élvezték. Kicsit mi is, bár ezt szégyelhetnénk is.
Szóval a masszázs után jött a vacsora. Már rég nyafogok egy steak-vacsiért, szóval Ágnes beszervezett egyet. Kis utánajárás után (hová érdemes menni, hol jó a kaja) foglalt egy asztalt a belvárosban. Jó hely volt, kicsit hangos, a pincér kicsit modortalan. Láttuk, hogy van early bird menü, ami arról szól, hogy kb 20 euróért kapsz egy háromfogásos vacsit, de csak kevés kaja közül választhatsz. Jön a pincér, kértem az a la carte étlapot. Az nincs, ez van, csak ebből lehet választani. Ettől kicsit elszontyiztunk, de nem szegte nagyon kedvünk, megint csak Áginak esett rosszul, mert ő valami igazán jó étterembe akart vinni, ahol mi rakjuk össze a fogásokat. Engem inkább az ütött meg, hogy kétszer lohasztott a pincér, először amikor Beamish-t kértem, aztán, amikor Guinnes-t... Csak Miller volt. Kis üveges.
Amúgy a kaja maga finom volt, kaptunk azért steaket, Még az ingemet is ki kellett gombolnom, nem is éreztem kellemetlennek, mert azért kiderült, hogy nem is olyan flancos a hely. Meg a pincér is lepasszolt minket, pedig nem voltunk parasztok. (Ági, parasztok voltunk?)
Igazából ennyi volt, este még pipáztunk egyet, aztán összeestünk.
Két nap múlva gyanútlanul ülök a nappaliban, amikor a nyitott ablakon valaki benyúl, és megtapogatja a fejem... Ági persze tudott a dologról, be is vásárolt, vett söröket, meg csinált hamburgert, amíg én aludtam, mert este megint mennem kellett dolgozni. Szóval meglepi vendégek, Amstel (Robi), és Stella, akik ráadásúl nem is tudták, hogy szülinapom van, úgy látszik ők ilyen ösztönös meglepők. Csak ilyenkor nagyon rossz elmenni dolgozni. Este a telefonban hallani, hogy megy a duhaj (ilyenkor a legkonszolidáltabb beszélgetés is dínom-dánom-ként jön át a telefonban),míg én hervadok a szellemkastélyban...
Hétvégén Áginak szülinapja, ha ez a sok cucc igazán jól sült volna el, most aztán bajban lennék, így viszont kap egy kaktuszt, oszt kész. Persze, hogy csak viccelek, csak Ő érzi úgy, hogy nem lett az igazi. Nekem meg pont a kis gikszerek miatt jött be az egész, amúgy lehet, hogy egy elég száraz nap lett volna az egész. Hamarabb kellett volna írnom róla, mert a pici kis nüanszok így elfelejtődtek.
Boldog szülinapom volt, köszönöm mindenkinek, aki felköszöntött, annak ellenére, hogy fészbukon nincs kiírva a nap, kedvesek, hogy emlékeznek. Aki meg nem, az biztos távoli ismerős. Vagy ha közeli barát, akkor kapja be. :)
Pusszantós, Feca voltam.