Majdnem egy hónap?! Botttsánat!
De tényleg úgy érezzük, hogy nem nagyon történik semmi. Azon kívül, persze, hogy mindennap szembesülünk azzal, hogy otthon milyen meleg van, itt meg még mindig csak 7-8 fok és állandóan esik az eső. Rosszabb idő van, mint februárban, mikor kijöttünk. Pedig már nagyon ránk férne egy kis napsütés, hogy ne fázzak még a téli kabátomban is. El sem hiszem, hogy otthon meg 30 a fok. Hogy képzelitek?!
Nem irigyelném, ha legalább 13-14 lenne itt, mert azzal már vígan elvagyok. De 7?!
Na de akkor kicsit arról, hogy mi is törtnénik velünk.
Feca ott van, ahol eddig is. Menet közben felmerült a tulajban, hogy bezárja a boltot, mert annyira siralmas volt a forgalom, mint az időjárás (valószínűleg köze is van a kettőnek egymáshoz..), de azóta kicsit javult a helyzet, úgyhogy egyelőre marad minden úgy, ahogy volt. Jó fej amúgy a faszi továbbra is, csak nem lehet tudni, hogy mikor mond igazat... Lehet, hogy ezt az egész bezárósdit is csak azért találta ki, hogy ösztönözze Fecáékat. Aztán meg azért tett le róla, mert látta, hogy nem rajtuk múlik.
Elméletileg nincs egyáltalán szabadnapja Fecának, gyakorlatilag viszont múlthéten is itthon volt 2 napot, mert amikor a tulaj itt van, akkor vezeti ő az üzletet és olyankor felesleges, hogy Feca is ott legyen. Úgyhogy azért van ideje pihenni, bár tény, hogy nem olyan veszett sok, meg kiszámíthatatlan is, úgyhogy tervezni nagyon nem tudunk. Na nem mintha lenne bármi nagyobb programra pénz. :)
Én meg Feca főnökénél takarítok még mindig, plusz bejött a képbe egy magyar család, akiknek a kislányára vigyázok néha-néha. Ennek az utóbbinak nagyon örülök, egyébként, mert egyrészt imádom a gyerekeket, nagyon feltölt, ha velük lehetek és ez a kislány is olyan, akit lehet szeretni, nem az az elkényeztetett-fajta, másrészt meg az önérzetemnek is jót tesz, hogy csinálhatok valamit a takarítás mellett.
Egyébként meg tettem ki néhány helyre hirdetést, hogy kivagyokmivagyok, munkát keresek, te is jól jársz, ha alkalmazol, ilyesmi, és volt is pár ember, aki jelentkezett rá. Eddig még csak olyan ajánlatot kaptam, hogy hajón dolgozhatnék vagy ügynök lehetnék (nem titkos, hanem eladási), vagy olyan munkát is ajánlottak, amihez nem kell tapasztalat, csak nyitottság............. ;) Ezeket hanyagolom. Nem tudom, mennyire esélyes, hogy így talál meg valaki és nem nekem kell a dolog után mennem. De azért egy próbát megér. Meg nagyon kedves családok jelentkeztek, hogy legyek a bébiszitterük, csak sajnos nem itt laknak, és be kellett volna költözni hozzájuk. Nekem viszont van itt egy Fecám és nem vagyunk szeparálhatóak.
Az utóbbi időben amúgy meglehetősen megcsappant a lelkesedésem. Biztos, hogy közrejátszik az időjárás is, de kiábrándító az is, hogy mostanában sehová sincs kitéve, hogy "staff wanted" és a neten sincsenek munkák. Ha van, akkor is olyan, hogy egy takarítói álláshoz is tapasztalatot és folyékony angolt várnak, úgyhogy akkor jön elő a kuncsorgós, de határozott (..határozottan kuncsorgós :) ) énem, amivel megpróbálom őket e-mailben meggyőzni, hogy ugyanmármégiscsak...De nem. Úgyhogy nagyon várom a meleget, hogy változást hozzon ne csak a kedvemben, de a munkaerőpiacon is...
Közben meg vezetgetem a háztartást és fejlesztem az angol tudásom. Nagyon frusztrál továbbra is, hogy nem vagyok biztos magamban. Pedig még évekig nem leszek, ez tény, úgyhogy ideje lenne már hozzászokni. És mindenki mondja (magyarok), hogy mindegy, hogy mit mondok, csak határozottan. De én nem tudok hülyeséget beszélni határozottan, bármennyire is szeretnék. Vagyis magyarul igen, bármikor, de nyelvtanilag az is helyes. :) Angolul viszont nem tud csak úgy kibuggyanni belőlem a szó, legtöbbször megrágom, mielőtt kimondom. Persze az sem sokat segít, ha valaki a kiejtésem miatt piszkál, CSOBÁN FECA!! :) Nem nagyon szeretném elsajátítani az ír akcentust, az a helyzet. Ha már megtanulom a nyelvet, úgy tudjak beszélni, hogy azt a világ egyéb területein is megértség, ne csak Írországban. :)
Meg azt nem szeretem ebben a helyzetben, hogy nem tudom, ők mennyire néznek minket hülyének, de én teljesen annak érzem magam. Mert otthon ki nem tud rendesen beszélni? Az, aki gyerek, paraszt vagy hülye. És én még nem kerültem ilyen helyzetbe, de Fecát már volt, hogy kinevették, mert valamit nem mondott helyesen, miközben egyébként a világ egyik (ha nem A!) legnehezebb nyelvét beszéljük folyékonyan. Érdekes ez, nehéz hozzászokni.
Egyébként meg múltkor láttam egy fókát a folyóban, ha már itt tartunk. :) Na, az tök jó volt, otthon nem nagyon fordul elő ilyen a Tisza-parton üldögélve. Minden alkalommal, mikor kimegyek a lakásból, azt érzem, hogy nagyon szeretem ezt a várost. Könnyű volt megszeretni...pedig még csak most jöttünk, alig láttunk belőle valamit, nem ismerjük még minden hangulatát. De már nagyon várom, hogy a nyárit megtapasztaljam..... :)