Feca vagyok. Ezután oda fogjuk írni, ne legyen kavarodás. :)
Pangás van, Ági jön majd az ő hírével, én meg addig kitöltök. :)
Csak akkor olvasd, ha nagyon unatkozol. Tényleg.
Szóval megfordultunk, de ez már majdnem az első napokban látszott.
Nem tudom, minek köszönhető, de magamon látom a legtöbb változást. Otthon nagyon érzékeny voltam, komolyan, amikor megláttam a karácsonyos kokakóla- reklámot, már könnybe lábadt a szemem. Most meg semmi. Mióta eljöttünk, még nem sírtam, nem volt honvágyam úgy igazán. Persze, hiányoznak az otthoniak, de amikor beköltöztünk nyíregyre, az sokkal jobban megütött. Ági meg eleinte minden este sírt. Én meg tuloknak éreztem magam, hogy nem.
A másik meg a térkép. Otthon egyszer még 'fehértón is eltévedtem bicajozás közben, vagy ha a teszkóba nem a megszokott úton mentem, annyi volt, kereshettem.
Itt meg majdnem rögtön tudtam mi-merre van, hol vagyunk. Pár napja már én mondtam meg valakinek, merre van a Washington Street. Persze, ha nem figyelek, vagy Centvadászat van, akkor még meg tudok zavarodni, de amúgy csodálkozom magamon.
Fura, nem értem.
Nem is valami érdekes. De marad.
