Február 14, indulás.
Na, akkor a repülőút:
Nagyon jó volt.
Az első perc.
Az olyan volt, hogy a gyönyörűségtől majdnem összefostam-sírtam magam, pedig csak a várost láttuk felülről. De az érzés, meg a tudat, hogy mi történik... Nagyon durva volt.
Aztán elkezdtem rohadtul szédülni, volt egy-két pillanat, amikor azt hittem, elájulok, amikor még felfelé tartottunk.
Aztán mikor felértünk, akkor már nem volt olyan gáz, de folyamatosan éreztem a fejemben, hogy nem olyan jó.
Na meg persze a klausztrofóbia is rám tört, de szerencsére tudtam rajta uralkodni. De könnyen pánikba tudtam volna esni amúgy, mert nagyon sokan voltunk egy elég szűk helyen. Nem olyan tágas, mint ahogy a filmeken láttam.Aztán bekapcsoltuk a laptopot, de csak 20 percig néztük, mert lemerült. :)
Úgyhogy utána én sírtam -nem a laptop miatt:)- , Feca meg vigasztalt.
De nem végig,nyugi :)Utána még elvoltunk, beszélgettünk, aztán jött a leszállás, ami szintén tök jó volt. Szédültem, meg bedugult a fülem, de a látványt nagyon élveztem,és a leszálláskor, vagyis közvetlenül utána, de még a gépen a Your song-ot játszották. :)
Youtube-on keress rá:
Ellie Goulding- Your Song
Sajnos szerzői jogsértés lenne, ha kitennénk. :)
