A spontaneitas. Az hianyzott ebbol a harom hetbol, a hazautbol. Ha nem is terveztunk, csak egy-ket bulit, a napok akkor is betablaztak minket, ahogy Anita fogalmazott. Es tenyleg igy van. Barmennyire is nem akartunk tervezni, azt kell mondjam, ez nem rajtunk allt. Mert ilyenkor azert megyunk, hogy Veletek legyunk, ugyhogy annyi dologra mondtunk igent, amennyire csak tudunk. Spontan dolgokra pedig igy nem volt lehetoseg, mert,ha epp nem csinaltunk semmit, akkor elveztuk a nyugalmat egy pillanatra, szusszantunk egyet es erot gyujtottunk a kovetkezo programra.
Marpedig a spontan megmozdulasoktol igazan elet az elet. Attol, hogy "Holnap raersz? - Ra, miert?". Meg hogy "Otthon vagy? Mert le/felszaladnek". A "jovoheten nem jottok at?"-rol,meg a boltban osszefutasrol nem is beszelve.
A harom hetet a "most kell, mert kesobb nem lehet" jarta at, ami miatt mindent csinaltam allandoan, es csak akkor vettem eszre magam, amikor mar rezzenestelen arccal, kiegve mentem minenhova, mert "egy het mulva mar nem lehet". Ez ilyen. Nemet mondani senkinek sem tudtam volna ugy, hogy kozben meg raerek, csak epp pihenni akarok kicsit. Ha nemet mondtam, az utkozes miatt volt, meg azert, mert meg nem tanultam meg szetszakadni.
Es ebben a harom hetben nagy alkalom volt minden talalkozas, sok honapos tervek, vagyak eloztek meg oket. Amiket egy vagy ket alkalom nem tud kielegiteni. Ezert van az, hogy bar ugy erzem, cafatokban logok, annyi mindent csinaltam es annyi helyen voltam, megsem kaptam meg, amiert mentem. Ennyi nekem nem eleg. Ha havonta megkapnam, sem lenne, fel evig meg aztan foleg nem tart ki.
Haza kene menni. De meg nem allunk ugy anyagilag. Es mikor fogunk? Es addig az eletunkkel mi van? Szep lassan megoregszunk, es mar nem lesz idonk a masodik gyerekre, mert varunk, hogy jo, hogy jobb legyen. De ha ebben a pillanatban eldontenem, hogy jo, akkor megyunk, most, biztos, hogy osszef*snam a bokamat.
Nem lehetunk annyira felelotlenek, hogy egy "majd lesz valahogy"-ra vallaljunk gyereket. Az elet viszont tul rovid ahhoz, hogy nagyon komolyan vegyuk. A Gazdalkodj okosanban is mindig csak a biztosra mentem, es tok irigyen neztem a tesomat, aki, ha olyan helyre ert, felvasarolt mindent. Es mindig o nyert.
Igen, az csak egy jatek. Vagy nem...
Ilyen dolgok kavarognak most bennem.
Jo volt Veletek, szeretunk Titeket!
Puszilolel: Agi
