Hallo!
Ma volt az otodik nap, hogy nem ittam kavet. Ki a kiraly? :)
Meg azt is szamolgattam, hogy miota vagyunk itt, ugy ertem a legutobbi hazalatogatasunk ota, es nem akarom elhinni, hogy meg csak 3 honap. Sokkal tobbnek erzem. Legalabb otot mondtam volna.
Szoval 3 honapja ujra itt es meg ket honap, mire ujra otthon. Ez a legnehezebb idoszak, mert mar halvanyulnak a nyari dolgok, de meg nincs eleg kozel a december 16, hogy elkezdhessunk keszulni ra. Gondodlkodtam, hogy is lehetne megfogalazmi, hogy milyen itt kint nelkuletek, es milyen otthon. A kulonbseget. De mindig csak ugyanaz ugrik be. Hogy itt olyan, mint amikor vizben van az ember: jo egy darabig, de folyamatos ero kell ahhoz, hogy fenn maradjon, es egy ido utan belefarad. Otthon viszont minden olyan termeszetes, egyszeru es konnyu, mint kint a parton, a szarzfoldon: az a normalis. Ezt is lehet elvezni. De nem egyfolytaban, legalabbis nem nekunk. Mondtak tobben, hogy ugy ket ev, mire az embernek elmulik a honvagya. Hat, meg "csak" masfel eve vagyunk itt, de hatarozottan mondhatom, hogy en egy honvagyodo ember vagyok es az is maradok. Vannak jobb napok, nem sirdogalok at ejszakakat, de ez csak az, hogy megtanultam kezelni ezt az erzest, magat a helyzetet. De nem hiszem, nem tudom elkepzelni, hogy valaha is meg lehet szokni, hogy a csaladom nincs a kozelemben. Hogy nem szaladhatok haza egy hetvegen, hogy nem jon mindig valaki latogatoba. Beletorodni tudok csak. Ideiglenesen. De mar most is, mint nyaron, attol felek, hogy ha hazamegyek, nem akarok majd visszajonni. Nyaron ugy gyoztem meg es vigasztaltam magam, hogy kituztunk egy korulbeluli idopontot, amikor vegleg hazamegyunk. Most nem tudom, mi segit majd.
Talan a tudat, hogy belepunk az utolso itteni evunkbe. :)
De nem akarom, hogy azt higgyetek, hogy olyan dramai a helyzet es hogy megallas nelkul csak robotolunk, es semmit sem elvezunk abbol, hogy egy ilyen gyonyoru orszagban elhetunk. Mert igenis ertekeljuk a szepseget. es aminek meg nagyon orulok: hogy ugy latom, sokat valtoztunk. Erre csak akkor jottem ra, amikor visszaolvasgattam a korabbi bejegyzeseimet, es meg a vidam hangvetelueket is erosen cinikusnak lattam, latom. Addig eszre sem vettem, tenyleg, hogy mennyit valtoztam, remelem, javultam. Itt, az anyagi gondoktol kevesbe frusztraltan, volt lehetosegem arra is, hogy szamot vessek magammal, hogy befele is figyeljek kicsit ahelyett, hogy allandoan bosszankodnek, aggodnek valami miatt. Es, hogy oszinte legyek, rengeteget segitett az is, hogy itt az emberek sokkal boldogabbak, sokkal felszabadultabbak, optimistabbak, kozvetlenebben es vidamabbak. Peldaul rendszeresen mosolyognak ram az utcan, csak ugy, random. Az elso par alkalommal meg nyultam a tukrom utan, hogy megnezzem, mi van -mar megint:)- az arcomon. Most mar csak orulok, es visszamosolygok. Sot, szerintem sokszor en magam is ugy jarkalok. Nem azert, mert bolond vagyok, hanem, mert olyan jo az egesz varos hangulata. Konnyed, felszabadult. Es rengeteg, de tenyleg rengeteg gyerek van, rajuk meg sokszor nem tudok nem-mosolyogni. A kicsi irek meg olyan szepek...ugy 5eves korukig. :)) Arrol nem is beszelve, hogy mindig tortenik valami, amit, ha az ember meglat, eszrevesz, jo erzessel tolti el. Peldaul a kedvencem, hogy, bar akad par ulve, kuporogva keregeto, de legalabb ugyanennyi, ha nem tobb zenesz is van az utcakon es igy probalnak penzt keresni. Es nekik szivesen ad az ember, mert olyan hangulattal toltik meg a varost, mintha egy filmben lennenk.
Mult heten szombaton peldaul kimentem vasarolni, es annyian voltak kint, hogy seta kozben ahogy elhalkult az egyik, jott a masik. Nem hazudok, nezzetek meg. :) Nem nezitek. A teKKnika megint tudtomra adta, hogy ruhell, ugyhogy kitorolte az osszes akkori videot. Nem gaz, egyszeri es megismetelhetetlen volt, ugyhogy majd felveszek ujra. Na mindegy.
Aztan ma voltam megint a szokasos bevasarlo korutamon, mig Feca huzta a lobort, es ezt lattam a kikotoben:
Fenykepeztem, orultem, setaltam, mikor Barbi felhivott, hogy dolgozom-e, mert ha nem, akkor mindenkeppen nezzek el a Patrick`s Hill fele, mert egy csomo szines labdat fognak nem sokara leguritani. Nekem is egybol EZ A REKLAM jutott eszembe. Na, ez Irorszagban igy nez ki..
:D :D
De senki sem panaszkodott, fintorgott vagy huzgalta a szajat. Csak nevettek, hogy "Hat, ez nem ugy sult el, ahogy terveztek" es elveztek, hogy a gyerekeik elvezik. Ugyhogy tok jo elmeny volt annak ellenere is, hogy a latvany nem volt potolhatatlan. :)
Aztan egy-ket ora mulva epp a borsolevest fozom, hat mit hallok? Zenet. Kimegyek, erre nem tok jo hangulat van? De! :) Csak kicsit hangos, vigyazz!
Valamilyen fesztival volt a hetvegen, arra fel a nagy izgalom. De ez a lenyeg, hogy mindig van valami, ami miatt felelenkulhet a varos. Jovoheten peldaul Jazz weekend lesz, zeneszek a vilag minden tajarol, akik nap kozben az utcan tartanak egy kis bemutatot, hogy miert erdemes elmenni ejszaka a pub-okba.
Ugyhogy sok minden van, amit elvezek, amit ertekelek itt, es meg tobb, amit tanulnom kell az itteni emberektol, hogy amikor hazamegyunk, pozitivabban, nyitottabban, felszabadultabban, boldogabban, ne adj` isten bolcsebben kezdjunk neki az uj eletunknek KOZTETEK! :)
Addig is ne haragudjatok, hogy nem irok olyan gyakran leveleket, de nem tudok sajnos szaz fele szakadni, mar probaltam. Ettol fuggetlenul a gondolataim 90%-a Feca meg Ti vagytok (a maradek 10 az, hogy mit fozzek).
Sok puszi Nektek