Sziasztok!
Gondoltam, irok egy "itthon vagyunk" bejegyzest is, ne csak a siros, dehianyoztok-osat lassatok megint, mar Cork-bol. :)
Szoval igen, tobb, mint egy hete, 19-en elindultunk haza. Ez volt az elso vilagosban repulos utunk, ugyhogy en a 3 orabol kettot az ablakra cuppanva toltottem. Olyan gyonyoru volt, hogy ilyen szepet talan meg nem is lattam. A legszebb reszeket sajnos nem tudtam megorokiteni, mert nem lehetett a gepet hasznalni, de azert itt van 1-2, ami persze nem olyan, mint eloben, de talan erthetove valik, hogy miert kerulgetett a siras - oromomben.
Meg az utolson rendezen jol nez ki, hogy ossze van karcolva az uvegvagymi.
Szoval ilyen szepen erkeztunk haza. Ahogy leszalltunk, es raeszmeltunk, hogy nem azert van olyan meleg,mert a gep mellett allunk, egybol lerohadtunk. De vigyorogva. :) Nagyon jol esett az a kis meleg, amit ket evig nem is ereztunk, csak neha a szoliban 6 percre. Jaj, de jo volt. Egy napig. Aztan jott az "elpusztulok", es nem bantam volna egy kis esot. Ami aztan meg is erkezett (pont, amikor leparkoltunk a hajdunanasi strand ele), es azota is osz van. Amit szinten rohadtul elvezek. :) Mert igy megtapasztalunk egy kis oktober veget is itthon, amit nagyon nem banok.
Es hogy amugy milyen itthon? Termeszetes. Olyan termeszetes, hogy mikor penteken Fecaval ugy jottunk valahonnan haza, hogy mar Satyaek is itthon voltak, majdnem nem koszontem nekik, mert teljesen az az erzes van bennem, mint mikor mindenki itthon lakott, es mindennap itt voltunk egymas szajaban.
Nagyon jot itthon. Az izek, az illatok, a hangulatok. Minden olyan ismeros es ettol olyan biztonsagos, olyan nyugodt. Mar csak par napunk van itthon, es nemreg erosen elkapott az erzes, hogy nem akarok visszamenni. Es el is kezdtem azon gondolkodni, hogy mihez kezdhetnenk, ha hazajonnenk, talalnank-e munkat akar Pesten, akar mashol, es hogy altalaban, hogy tudnank kivitelezni a dolgot. Aztan, mivel az agyammal tudtam, hogy ez nem fog megtortenni, magamra parancsoltam, hogy fejezzem be az almodozast. Mert nem azert mentunk ki, hogy igy jojjunk haza. Es hogy csak azert, mert most mar nem izgalmas, csak a dolgos hetkoznapok maradtak es mar nem jo, nem adhatjuk fel. Nem mindig csak azt csinalhatja az ember, amihez kedve van es ami jol esik. Neha ossze kell szoritania a fogat es turni, hogy kesobb jobb legyen. Es jobb is lesz. Csak visszamenni nehez. De itt a nyar, utana meg a hangulatos osz, amit imadok, aztan november elejetol mar Karacsony. :)
Kozben pedig, ha minden jol megy, talan meg latogatoink is lesznek... ;)
Ugyhogy keep smiling. :) Egyelore elvezem, hogy itthon vagyok, aztan, ha visszamegyunk, kezdodhet az ujabb visszaszamlalas, kozben meg felfedezzuk azt a gusztustalanul nevetsegesen gyonyoru orszagot. :)
Puszilolel
Agi