Jo estet!
Nagyon faradt vagyok, meg kell, hogy mondjam az oszintet. Ez az idojaras teljesen maga ala gyur. Nem olyan jo ez igy ekezet nelkul, na de majd megszokjatok! ;)
Azt sem tudom, hol kezdjem a semmit, ami velunk tortent az utobbi hetekben.
Talan azzal, hogy vettunk ket bicajt? Igen, kezdem ezzel. Szoval miota kijottunk, arrol almodozunk, hogy milyen jo lesz majd, mikor magunk utan hozathatjuk az otthoni bicokat, es akkor majd itt hasitunk bele a pusztaba. De aztan valahogy megsem hozattuk, mindig elmaradt. Azert, mert korulmenyes? Vagy azert, mert azzal, hogy mindent kihozunk, olyan, mintha tenyleg, ugy igazan kikoltoznenk? Nem tudom. A lenyeg, hogy mivel talaltunk itt egesz turheto arban egesz jo kis bicajokat, ugy dontottunk, hadd maradjanak otthon a joszagok, hogy amikor nyaron hazamegyunk, ott is legyen, aki egy kis tekeresert cserebe felvisz a foterre nyalni egy fagyit. :)
Szoval igy lett nekunk ez a ket ketkereku. Azota mar voltunk is vele Blarney-ban, amirol senki nem mondta, hogy "olyan szep, hogy le fog esni az allad". Pedig olyan. De lehet, hogy pont azert esett le, mert egy varromot vartam egy gazos kerttel. A rom megvolt, de a kert..Hat az olyan volt, hogy csak ugy szortam az aztakat, meg a dedurvakat. Kepet? Tessek. Na nem mintha nem lattatok volna mar mindet facebook-on, de mi sem jobb, mint este 11-kor kepekkel szenvedni ezen a sz*ron feleslegesen. ;)
Engem UTAL ez a cucc, en mondom. Betettem vagy 6 kepet, meglepoen konnyen ment, erre a sorokat kezdte el egymasra pakolni. Mentettem, kileptem, visszajottem, erre eltuntek a kepek, meg az is, amit utana irtam. Ezt csak azert mondom, hogy ertheto legyen, miert nincs itt semmi abbol, amit igertem. Mar fel sem huzom magam. Akkor lepodtem volna meg, ha beteszi oket.
Nadeakkor hol tartottam? Ott, hogy Blarney es hogy nagyon jo volt. Vegre kikapcsolodas, vegre tortent valami, vegre mozogtunk egy kicsit, es VEGRE termeszet madarcsicsergessel. Ugyhogy fogunk meg ilyet csinalni, csak legyunk szabadok ugyanazon a napon. Szoval legkozelebb oktoberben. :)
A masik, amit el akartam meselni: Natalie. Nem tudom, mennyire emlitettem, de fuggetlenul attol, hogy november ota nem dolgozom ott, rendszeresen talalkoztunk, sakkoztunk, teaztunk, setaltunk a varosban, es menet kozben azt hiszem, elmondhatom, hogy baratok lettunk. Ami nagy szo, mert, mint mar mondtam, nem nyitok konnyen. De vele valahogy osszejott. Aztan kb 3 hete mondta, hogy kellene neki maga melle valaki, mert jon a nyar es nem akarja egyedul csinalni, plusz el is akar menni nyaralni (kb havonta jar valamerre), ugyhogy kellene egy helyettes. Tudta, hogy Feca munkat keres, ugyhogy megkerdezte tolem, hogy nem lenne-e kedve ott dolgozni. Sokkal jobb melo, mint ami most van neki, mert osszetettebb, nem ejszakai, nagyobb a felelosseg, de jobb a penz is, ugyhogy hajlottunk ra, hogy talanesetleg. Csakhogy kerdeztem Natalie-t, hogy bejelentett munka lenne-e, es erre mondta, hogy hat nem. En meg erre, hogy az nekunk nem nagyon fekszik, mert barmennyire is ...barmilyen a mostani, megis csak legalis es ez a legfontosabb. Na es erre mondta, hogy LEHET, hogy meg tudja oldani, hogy be legyen Feca jelentve. Csak errol beszelnie kell a tulajjal, aki meg nem nagyon rajong az ilyesmiert, tapasztalatbol tudom, ugyhogy mar akkor csodalkoztam, hogy ilyet mer mondani, sot, a vegen mar szinte igerni anelkul, hogy beszelt volna azzal, aki a dontest hozza. Mar csak azert is gyanakodtam, mert N-nak meg volt a jegye a kovetkezo hetre, hogy hazamenjen 2 hetre, es tudtam, hogy nagyon akar menni, csak azt nem, hogy hazudni is kepes lenne-e erte. Penteken mondta, hogy szombaton beszel a tulajjal, es ha rabolint, akkor Fecanak fel is kellene mondania es mennie oda, izibe`. Ez sem volt valami jo otlet, mert akarmilyen is ez a mostani fonoke Fecanak, nagyon paraszt huzas lett volna egyik pillanatrol a masikra bejelenteni, hogy "Koszontem, leleptem". Ugyhogy en meg aznap este irtam N-nak egy levelet, amiben elmondtam, hogy tudom, hogy szuksege lenne a segitsegre, de barmennyire is sajnalom, most nemet kell mondanunk. Reszleteztem neki, hogy mennyire nem bizom a rossz tapasztalataim alapjan a tulajban, mert tudom, mennyire keruli a konfliktusokat, ugyhogy meg ha nem is allt volna szandekaban bejelenteni Fecat, azt mondta volna, hogy "Jo, persze", csak, hogy ne legyen gond. Mert mindig ezt csinalja. Es emiatt meg ha oszinten is mondana az OK-t, nem hinnenk neki. Ugyhogy sajnalom, blablabla.
Erre annyi valaszt kaptam, hogy neki tenylen nagyon kell valaki, es ha nem vagyok hajlando ebben segiteni, akkor jobb, ha nem is leszunk baratok.
:D :D <-- Hat tenyleg csak kb ennyit tudtam ra reagalni,meg aztan neki annyit, hogy ha emiatt tenyleg kepes megharagudni, akkor igen, en is azt hiszem, hogy jobb, ha nem baratkozunk tovabb. Az agyam elszallt azon nyomban, azota is "pff"-getek magamban, mikor erre gondolok. Hogy mennyire erett gondolkodas, es milyen tokeletes megoldasa ez a problemanak. :) Foleg, hogy neki nemcsak itt, de mar otthon sincsenek baratai, szerintem en voltam az egyetlen. Es akkor csodalkoznak az ilyen emeberek, hogy 40 evesen macskakat kell venniuk.
Teny, hogy rosszul is esik kicsit a dolog, mert jol elvoltunk, legalabbis azt hittem, de inkabb csak le vagyok dobbenve, hogy leteznek emberek, akik igy kezelik a dolgaikat. Nem tudom, mire jo ez a nagy drama. Azota mar torolt az ismerosei kozul is, ugyhogy ez mar biztosan a veg. :D
Hat ennyi. De nagyon-nagyon orulok, hogy meg idoben visszamondtuk es nem ugrottunk bele meggondolatlanul. Mar majdnem olyan, mintha felnottek lennenk. ;)
Aztan amirol meg ohajtottam irni:
Kicsit nagyobb lelegzevetelu, ugyhogy lehet, hogy belealszom, de azert elkezdem. :)
Valamelyik nap a munkahelyen a szunetemben elkezdtem olvasni egy ujsagot, es talaltam benne egy nagyon jo cikket. Arrol szolt, hogy miert van az, hogy sokan mindent megtesznek, egeszsegesen elnek, es meghalnak 35 evesen, vagy tortenik barmi, rajtuk kivulallo,de nagy es rossz dolog, mig masok, akik nem foglalkoznak semmivel, a 80-at is megerik minden gond nelkul, egeszsegesen. Azert -a cikk szerint-, mert mindenkinek elore meg van az utja, amit be kell jarnia, es a fontosabb kerdesekben nem mi dontunk. Ezt nem ugy kell erteni,hogy akkor most mindenkinek el kell kezdenie inni, drogozni, a manak elni, mert ugysem tehet semmit a sorsa ellen. Nem. Vagyis el lehet kezdeni, de akkor lehet, hogy mar eleve az a sorsa, hogy 30evesen belehaljon ebbe az eletvitelbe. Az eselyt meg kell adni. De aminek meg kell tortenni, az ugyis meg fog. A mi erdekunkben. Legalabbis en szeretnem ezt hinni. Jo cikk volt, elgondolkodtam rajta, megutott picit. Aztan mentem a dolgomra, takaritani, zarni. Ennek a resze az is, hogy kitakaritom a vasarloi wc-t, kiuritem a kukajat. Volt rajtam kesztyu, es mivel csak 1 papir volt a szemetesben, gondoltam, azt kiveszem, es igy nem kell kicserelni az egeszet. Csakhogy amikor belenyultam, nemcsak egy papir volt benne, hanem egy fecskendo is, tuvel a vegen. Meg egy gyufaszal. Egy pillanat alatt felfolrdult velem a vilag,mert osszeraktam, hogy mi az, es azonnal leesett, mi tortenhetett volna, ha veletlenul megszurom vele magam. Lehet, hogy nem volt ferozott. De lehet, hogy igen. Szep lassan visszatettem, kivettem az egesz zsakot, ovatosan betekertem es ugy tettem a tobbi szemet koze, hogy a szemetgyujtok se szurhassak meg veletlenul se magukat. Aztan bementem a munkatarsamhoz, es elkezdtem szidni a drogosokat, hogy hogy lehetnek ilyen felelotlenek, es hogy kockaztathatjak masok eletet csak azert, mert ok fuggok, es egy pillanatig meg az is megfordult a fejemben, hogy felmondok. De aztan leesett, hogy ennek az egesznek nem ez a lenyege. Baleset barhol erhet, meg ha nem is ilyen jellegu. A lenyeg a "miert", pontosabban a "miert nem". Miert nem szurtam meg magam? Minden korulmeny adott volt, hogy abban a pillanatban derekba torjon az eletem, es szinte lattam is magam, mikozben folytattam a takaritast, hogy most az is lehetne, hogy ott zokogok a munkatarsamnak, es azt kivanom, barcsak azt csinalhatnam, amit valojaban csinaltam: kisebb sokkot kapva, de folytatom a takaritast. Nem rajtam mult, hogy nem tortent baj. De rohadt halas voltam erte. Meg az eletemert es minden egyes problemamert. Hogy a "HIANYOZTOK" a legnagyobb bajom, meg az hogy nem tudom, mikor, hol, mibol vallaljunk gyereket. El sem akartam hinni, hogy lehet ekkora szerencsem. Ennek meg kellett tortennie. Nem tudom, miert, es azt sem, mivel erdemeltem ki a "megsem"-et, de az biztos, hogy ugy jottem aznap haza, mint aki jelenest latott, es meg annak is orul, hogy faj a laba sok munkatol. LEHET, hogy veletlen volt, mindenesetre en elgondolkodtam. Azon, hogy milyen termeszetesnek veszek mindent magam korul, amit egy pillanat alatt elveszithetnek. Es meg csak nem is hibaztathatnek senkit, mert minek nyulok a szemetesbe.
Lehet, hogy valaki elment volna emelett annyival, hogy "Hu, ez majdnem..". De engem pont rosszkor (vagy inkabb jokor) kapott el, es elerte azt, ami talan a celja volt: megalltam es elgondolkodtam egy perce.
Persze azota mar minden visszaallt, elmult a sokk, faradtan kelek es fekszem, kozben neha szidom az idojarast...de meg mindig rohadt halas vagyok.
Meg almos. Meg picit ehes is. :) De ez legyen a legnagyobb bajom! ;)
Szep estet Nektek!
Pusziesoleles