Eltelt 100 év, szóval újra én írok. Ennél fogva nem is lesz olyan jó. Ennél fogva Feca vagyok.
Szóval a legutóbb már ugye nem dolgoztam, nem lettem kirúgva, csak miután nem toleráltam a folyamatos hülyeségeit, egy kellemes este abban maradtunk, hogy majd hív, ha kellek. Egyenes ember, mindig tudtam. Ja, azon szívta fel magát, hogy kiakadtam, miután háromszori kérésem ellenére, mégis ráállt az új cipőm orrára, ezzel tönkretéve az orrvasalást. Mekkora orbitális seggfej vagyok, nemigaz?
Fejes a munkanélküliségbe, e-mail, meg séták a városban, július közepétől. Büszkén mondhatom, hogy egyetlen pozitív választ sem kaptam másfél hónapig. Valahogy amúgy azt érzem, és később ez be is bizonyosodott, hogy ez a refereincia, ami miatt az egész hat hónapot csináltam a boltban, valahogy pont elijeszti az embereket. Jó híre van a boltnak. Vagy szimplán csak én vagyok az oka, nem tudom. Lényeg, hogy másfél hónap kuss után, kaptam egy telefont, hogy menjek már be interjúra egy kávézóba, meg egy e-mailt, hogy fél órára rá menjek már be a szomszéd hotelbe is egyre. A világ minden időpontja közül, két hónap után pont fél óra különbséggel kellett kiválasztaniuk ezt a kettőt. Mentem is, interjúdtam is, az első szar volt, arrogáns paraszt hr-es nem tudott leszakadni a témáról, hogy ha ingyen dolgozol, akkor az illegális, meg amúgy is. A másik, a hotel nagyon kellemes volt, még jót is beszélgettünk, de ő meg olyan volt, mintha a fogát húznák, hogy fel kell vennie valakit, de megteszi, amit tud. Ennyiben maradtunk, de nem fűztem sok reményt, nyilván egyikhez sem.
Aztán múlt csütörtökön, a lakásunk tulaja mondta Áginak, hogy ha még aktuális, akkor most mehet hozzá takarítani. Mi meg kaptunk az alkalmon, és hahó, mehetek én is, mert ő nem mindig ér rá. Megegyeztünk, másnap fel is vett reggel 8-kor, kirakott a világ végén, hogy takarítsak ki két lakást. Mondanom sem kell, hogy dél körül jött az sms, hog csekkoljam már az e-mailjeimet, a hoteles munkával kapcsolatban. A lényeg, hogy este 8-kor kezdek, két hét próbaidő, éjszakai portás meló. Erre mondják, hogy egyik szemem sír, a másik meg elküld a kurga nisztánba. Négyre sikerült végeznem, rohanás venni fekete cuccokat, meg nyakkendőt. Be is vásároltam, de háhá, a kulcsaim otthon maradtak, szóval vissza Ágihoz, hogy egyáltalán bejussak a lakásba. Zuhi-borotva, és lassan indulhatok is.
Nem tudom, mi van elrontva, vagy mit kell tanulni ezekből a ritmustalanságokból. Oké, azt szeretem, ha feszül a húr ("akad, aki tudja mit jelent, hogy az a húr csak megfeszülve zeng"), de nem ennyire. Arany középút.
Szóval hat nap éjszakai portáskodás után ez az első szabad napom, aludtam is már pár órát, most szürcsölom a kávémat és Ági végre itt sertepeltél körülöttem. Jó munka, csak kicsit sűrű, meg összetett. Nem, nem csak ülök, hanem takarítok, őrzök-védek, becsekkolok, kicsekkolok, megjavítok, összeírok, reggelit főzök, felszolgálok. Kicsit több, mint egy portás-meló, költséghatékony a menedzsment. Portás- éjjeliőr-ezermester-szakács-pincér kombó az egyben. Két hét próbaidő, a pénzről még szó sem esett. Kb heti négy éjszaka lesz, 10 óra minden műszak. Eddig hat éjszakát dolgoztam egyben, most úgy néz ki, van három nap szabim.
Jó hely, öreg, mint Írország, az ajtók meg 170 centi magasak. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos éjszakán 6-8 alkalommal verem be a kopasz fejem. Volt már, hogy belerogyott a térdem. Tele van eldugott kis helyekkel, folyosókkal, meg sötét zugokkal. Ez nem a legjobb környezet egy olyannak, mint én, aki fosik a szellemektől és (újra) egy átlagos éjszakán 4-6 alkalommal kapom fel a fejem a saját tükörképemre, hogy "mijaf@szvoltezjacsakénhúb@zmeg"...
Fejem:
Van több pukli, ez a legfrissebb, a többi már "csak" tapintható. Ja, és kényelmes meló olyan szempontból, hogy 72 lépés ajtótól ajtóig. Majd nézzétek meg, mennyi az.
Ennyit rólam, most gondolom megint eltűnök kis időre. De Ági majd ír nektek mindenféle érdekeset. Csók!