Ez most nem egészen Írországos téma, vagyi inkább egészen nem. De azért leírom, hátha egy-két gondolatra is kíváncsiak vagytok azon kívül, hogy mit eszünk és hogy mennyit sírtam a repülőn. :)
Ma reggel tök morcosan feküdtem az ágyban, mert hat órát aludtam és tök mindegy, amúgy. A lényeg, hogy gondolkodtam mindenfélén és rájöttem egy kurva nagy igazságra magammal kapcsolatban. Mégpedig, hogy a nőkhöz való viszonyomat KIZÁRÓLAG a humor határozza meg. Eddig is tudtam, hogy fontosnak tartom,de ahogy végiggondoltam ma reggel a kapcsolataimat, rájöttem, hogy más tényező nem is nagyon érdekel ezen kívül. Eddig azt hittem, az a fontos, hogy értelmes legyen, lehessen mély dolgokról beszélgetni, netán filozofálgatni,mittudomén. Legyen kedves, barátságos, jóindulatú és legyen azért humora is. De ma rájöttem, hogy ha az utolsó nincs meg, akkor az összes többit leszarom. Viszont ha az megvan, bármilyen más pozitív tulajdonság mellette csak plusz, de nem szükséges ahhoz, hogy kedveljem.
Nem nevezek nevén senkit, de van ismerősöm, aki nagyon kedves, jóindulatú, bármikor számíthatok rá és még soha nem vesztem össze vele, mégsem SZERETEM! Nem is értettem -eddig-, miért.
Aztán van, akivel értelmesen, mélyen el lehet beszélgetni, mégsem szeretem igazán őt sem.
És akkor ott van az, aki egy érzéketlen paraszt, össze is vesztem vele többször, mégis nagyon jó érzéssel gondolok rá, mert jó humora van. És várom, hogy találkozzunk. A másik kettővel viszont nem. (Vannak persze nem ilyen szélsőséges esetek is, amikor valaki kedves, értelmes és még humora is van, de hát őket nyilván kedvelem.) Tök értetlenül állok a dolog előtt, egyébként, mert nem értem, hogy lehet, hogy a humor szinte mindent felülír. Nálam, legalábbis.
Aztán gondolkodtam rajta, hogy a fiúkkal kapcsolatban is így szelektálok-e, de nem. Ezt sem értettem. Először. Aztán rájöttem, hogy azért, mert a fiúk közül 100-ból 99-nek jó a humora.Vagy legalábbis van. Mindegy, hogy milyen humor, paraszt vagyok, ez a vicces, vagy ironikus vagy szimplán vicces, de van valami, szinte mindegyiknél. Náluk alapvető, úgyhogy nincs is akkora súlya a szememben. Szóval attól, hogy vicces egy faszi, még nem kedvelem feltétlenül, nekik le kell tenni valami mást is az asztalra. Ez is miért van? Miért viccesek ők alapvetően? Az utolsó suttyó parasztig -szinte- mindegyik... Ennek utána fogok járni.
Kérdeztem Fecától, hogy neki mennyit nyom a latba egy lánynál, ha van humora, vagyis inkább, hogy mennyire elvárás. Azt mondta, hogy "a lány az lány", tőle alapvetően nem várja el a humort, aztán ha mégis van, akkor az tök jó csalódás, kellemes értelemben.
És ilyenkor csodálkozom, hogy nincs több buzi. Hogy elégedhet meg bármilyen alapvető humorral rendelkező férfi egy olyan nővel, aki annyira képes csak, hogy nevet más viccein? A férfiak társaságában lenni sokkal jobb. És nem a nem szempontjából..
Most megyek enni, de örülnék, ha hozzászólnátok, ha van valamilyen gondolatotok ezzel kapcsolatban.
