Dublin.
Felvettük a csomagjainkat (Feca bőröndjét tönkreverték, az ölében kellett hoznia), aztán találkoztunk Robival.
Beültünk a kocsiba, aztán bementünk a városba a kocsmanegyedbe. :) Robi meghívott minket egy valamire, aminek én nem tudom a nevét, de a Fecáé valami sör volt, az enyém meg az, ami itt bor helyett van. És szénsavas. De finom volt nagyon. Rohadt jó volt a kocsma hangulata. Nem voltunk ott sokáig, kb félóra volt, csak amíg megittuk, meg beszélgettünk kicsit, de nagyon élveztem.
Nem volt tele részeg fiatalokkal. Jó, voltak azok is, persze, de sok idősebb (50-60 éves) volt. Ültek, iszogattak, beszélgettek. Nagyon tetszett. Meg van ott egy faszi, aki kívül áll, és ha olyan az ember -tróger, részeg- akkor nem engedi be. Ez tök jó, szerintem.
Első éjjel-első reggel.
Na, aztán hazamentünk, ettünk marhapörköltet, amit Robi csinált, fogat mostunk és lefeküdtünk aludni. Kidőltünk, kész voltunk. Alig láttam ki a fejemből.
Aztán 5 óra alvás után „kipattantunk” az ágyból és elindultunk az állomásra Robival. Ő hamarabb leszállt, de elmondta, hogy nekünk meddig kell utazni, és utána kb 1 km-t kell sétálni. Leszálltunk, mentünk-mentünk, de nagyon nehezek voltak a bőröndök és Fecának, ugye a kezében kellett vinni a sajátját,fogantyú nélkül, azt a közel 30 kilót, mert betette a kézit is. De nagyon nem volt még sehol az állomás, és már csak félóránk volt a vonatig, úgyhogy beültünk egy taxiba.
És hát, mint utólag kiderült, nagyon jól tettük, mert hát bazira nem 1 km volt az a séta. Sietve, félig szaladva esetleg meg tudtuk volna tenni az utat, de ennyi bőrönddel...esélytelen lett volna. Úgyhogy ha nem szálltunk volna taxiba, tutira lekéstük volna a vonatot, ugrott volna a jegy, várhattunk volna a következőre és a helyszínen vehettünk volna másikat, ami meg nagyon drága lett volna. Úgyhogy áldom magunkat, hogy beszálltunk egy taxiba.
6 euró. A vonatjegy meg 23 volt. Plusz, ugye, amit ki kellett volna fizetni a mostani jegyért. A helyzethez képest így jártunk a legjobban. Úgyhogy büszke vagyok magunkra. :)
Dublin-Cork vonat.
Névre szóló helyjegy?
A vonaton nem volt semmi extra azt leszámítva, hogy egy fekete csaj ült Feca mellett és egyfolytában beszélt. Aranyos volt, meg minden, nem volt vele probléma, csak láttam szegény Fecán már párszor, hogy szívesen olvasna egy kicsit... :) De ehelyett inkább megnézegetett vagy 150 képet a csaj családjáról és barátairól. Na mindegy, összességében jó élmény volt, ő volt az első, akivel egy mondatnál többet beszéltünk angolul. Vagyis inkább Feca, én csak mosolyogtam.